a ’nem’ egy egész mondat. És amikor ’nem’-et mondok valamire, akkor igent mondok magamra, ha pedig valami fáj, az nem azt jelenti, hogy rossz döntés volt. És ha egyszer azon kapom magam, hogy újra visszanéznék, emlékeztetem magam: nem minden biztonságos, ami ismerős. Vannak történetek, amiket nem kell újraírni. Vannak kapcsolatok, amiket nem kell megmenteni. És van, hogy a legnagyobb bátorság nem a harc, hanem a kilépés.

Megtanultam, hogy a szeretet nem a fájdalomban lakik. Nem a csendekben, nem a meg nem válaszolt üzenetekben, és főleg nem a feltételekhez kötött törődésben. A valódi szeretet nem üvölt, hanem ölel. Nem zsarol, hanem elfogad. Nem az a dolgom, hogy kivárjam, mikor van éppen kedve szeretni, mert én nem szeretetmorzsákat akarok, hanem az egész kenyeret. Vajjal!

És talán, mikor legközelebb ’nem’-et mondok, már nem fogok remegni, mert tudni fogom: az a ’nem’ mindig egy új élet kezdete. Egy olyané, ahol nem kell kisebbnek lennem, hogy elférjek valaki világában.